A radiátorok még mindig az egyik legnépszerűbb fűtési alternatívának számítanak, így sok háztartásban megtalálhatók. Ugyanakkor az ember sokszor bele sem gondol, hogy mégis mióta vannak radiátorok és milyen fejlődésen keresztül mentek napjainkig. Az alábbiakban ezt részletezzük.

A radiátorok történetéről való olvasáshoz klikkeljen ide! Fűtésre, persze nem a mai, modern értelemben vett fűtésre már az őskorban is szükség volt. Akkoriban ezt úgy oldották meg, hogy tüzet gyújtottak, azt pedig körbe ülték és így mindenki melegedni tudott. Tény, hogy ez meg sem közelíti a mai modern alternatívákat, de kezdetben a tűz jelentette a melegedési alternatívát. Számtalan régészeti bizonyíték mutatott rá, hogy az ősember igen csak találékony volt, még otthona fűtése kapcsán is. Például Ukrajna területén mamut csontból készült és fűtetővel ellátott primitív kandallók nyomaira bukkantak. Egy szóval a kezdeti lépéseket megtették a modern fűtési alternatívák felé vezető hosszú és rögös úton. Tehát bőven vissza kell menni az időben, konkrétan négyszázhúszezer évet, ahhoz, hogy a fűtés kezdeti lépéseit megleljük.

A rómaiak találékonysága, precizitása a fűtésben is megmutatkozik. Alapvetően nekik köszönhetjük a központi fűtés alapjait. Szerencsére a római író, Vitruvius lejegyezte, hogy a híres római innovátor Sergius Orata érdeme a korai házfűtés találmánya. A rendszer hamar elterjedt és nyilvános fürdőházak, valamint különféle épületek fűtésére használták. A rendszer lényege, a kemencéből áradó forró gőz és füst zárt térbeli, padló alatti keringetésére használták. Ugyanakkor nem csak a rómaiak, de a bronzkori koreaiak is meglehetősen találékonyak voltak, ők is hasonló rendszert használtak, csak körülbelül már ezer évvel korábban, mint a rómaiak.