Évről évre egyre nagyobb mennyiségű hulladékkal szennyezzük bolygónkat, ezért rendkívül fontos, hogy tudatosan álljunk hozzá az újrahasznosítás kérdéséhez. A szelektív gyűjtés mellett ugyanakkor a növényi eredetű felesleg is óriási dilemmát jelent, holott az egy egyszerű módszerrel tápanyagban gazdag anyag előállítására is használható.
Ehhez csupán egy komposztáló szükséges, illetve némi tudatosság a háztartásban keletkező zöldhulladék felhasználását illetően. Sokszor bele sem gondolunk, ám egy átlagos háztartás közel 3 mázsa szemetet termel évente, aminek nagyjából a harmada ebbe a kategóriába tartozik. Minimális odafigyeléssel és egy komposztáló segítségével a konyhai felhasználásból hátra maradt növényi feleslegből és a szabadban található barna – azaz száraz – hulladékból kitűnő tápanyag állítható elő. Mindössze a megfelelő arányokra kell figyelnünk, hiszen az egyes folyamatok csak ezeknek a szabályoknak a betartásával zajlanak le. Ugyanakkor az sem mindegy, hogy mindez hol és milyen körülmények közt történik.
Egy komposztáló persze alapvetően nem egy bonyolult felépítésű tároló, ám ha nem optimális a mérete, vagy a szellőzése, akkor az a későbbiekben problémákhoz vezethet. Ezért aztán a legszerencsésebb, ha a készen kapható darabok közül választjuk ki a számunkra leginkább megfelelő modellt. Ezek tervezésekor különösen figyeltek arra, hogy a komposzt hőmérséklete és páratartalma is az ideális tartományon belül maradjon. Bármelyik láda mellett is tesszük le a voksunkat, a választott darab összeállítása könnyedén, külön szerszámok nélkül kivitelezhető lesz. A legnagyobb dilemmát inkább a komposztáló űrtartalma jelenti, hiszen nem szerencsés azt alul méretezni, ugyanakkor az is kényelmetlen lehet, ha túlságosan nagyra esik a választásunk. Ezt a kérdést tehát érdemes nagyon alaposan átgondolni és a kalkuláció során vegyük figyelembe, átlagosan mennyi hulladék termelünk és annak hány százaléka komposztálható.