A jelzáloghitel hosszú távú pénzügyi kötelezettséget jelent, ezért az igénylés előtt érdemes minél pontosabban felmérni a lehetőségeket. A bank a hitel elbírálásakor nemcsak az igénylő jövedelmét és meglévő tartozásait vizsgálja, hanem a fedezetként felajánlott ingatlan értékét és jogi helyzetét is. A folyamat megtervezésében ezért már a hitelkérelem benyújtása előtt fontos szerepet kaphat az előzetes hitelbírálat vagy hitel-előminősítés.

Hogy működik a jelzálog hitel, azt a hitel előminősítésén keresztül is könnyebb megérteni. Az előminősítés során a rendelkezésre álló pénzügyi adatok alapján előzetesen felmérhető, hogy az ügyfél milyen hitelösszegre lehet jogosult, mekkora havi törlesztőrészlet vállalható, illetve az adott jövedelem és fedezet mellett milyen konstrukciók jöhetnek szóba. Fontos azonban, hogy az előminősítés nem azonos a végleges hitelbírálattal, és önmagában nem jelent garanciát a hitel folyósítására. Az előminősítés egyik első fontos eleme a jövedelmi helyzet áttekintése. A banknak azt kell felmérnie, hogy az igénylő rendszeres és igazolható jövedelme alapján mekkora törlesztési teher vállalható. Ebben a JTM, vagyis a jövedelemarányos törlesztőrészlet mutató is szerepet kap.

Az előminősítés során ezért érdemes összegyűjteni a jövedelemre és a meglévő kötelezettségekre vonatkozó adatokat. A munkabér mellett bizonyos egyéb, rendszeres jövedelmek is figyelembe vehetők, de a bankok saját szabályzataik alapján határozzák meg, milyen bevételeket és milyen feltételekkel fogadnak el. Jelzáloghitel esetében a másik meghatározó tényező az ingatlanfedezet. A bank által elfogadott ingatlan értéke alapján meghatározható, hogy a fedezet mellett mekkora hitelösszeg helyezhető ki. Ebben a HFM, vagyis a hitelfedezeti mutató játszik szerepet, amely a hitel összegét a fedezetként szolgáló ingatlan hitelbírálatkor megállapított forgalmi értékéhez viszonyítja.